2015. június 23., kedd

4 rész

4 rész
A sikítás után nem tétováztam tovább bepattantam a kocsiba és hívtam Liamet  hogy mi a szitu, és hogy ők a srácokkal az összes sikátort nézzék, végig én meg addig elmegyek Justin hoz ahhoz a mocskos szemétládához, ha valami baja esik Betsynek én eskü puszta kézzel nyírom ki. Megint megcsörrent a telefonom és most Zayn volt az – haver merre vagy? – én most megyek Justin hoz, hogy kinyírjam, miért? – nem kell meg van Betsy de el van ájulva és nagyon csúnyán megsérült – hol vagytok? – most tartunk vele a kórházba – jó oké akkor én is oda megyek, de várjunk, hol van az a mocsok? – Amire ide értünk már senki nem volt, sehol. – Ne is mond többet Zayn mert felfordul a gyomrom tőle attól az embertől – oké Louis, na de siess, mert most értünk be a kórházba.

*Betsy Adams szemszöge*

Louist hívtam, hogy mi történt először csak hazudtam neki, hogy minden oké, de semmi se volt az. Aztán Lou nagy nehezen kihúzta belőlem az igazat, vagyis elárultam magam azzal, hogy elkezdtem sírni. Azért nem akartam elmondani neki az igazat, mert féltem, hogy mérges lesz rám, mert megint őt hívom, mert baj van.  Mondta, hogy várjam meg ezt még hallottam, de a többit, már nem mert két srác felemelt a harmadik meg nekem szegezett egy kést és a karomba szúrta majd a fájdalomtól felsikítottam a telefonom ott hevert a földön. Aki a kést a karomba szúrta az észrevette és rálépett majd megszólalt. – Na, most cicuskám velem Louis nem fog szórakozni velem, ha ő is úgy majd én is így fogok vele szórakozni, hogy tönkre teszem a „családját” a legféltettebb kincsét téged- célzott rám, nem mondtam neki semmit, majd kihúzta a kés az egyik karomból és beleszúrta a másikba. Itt is felsikítottam, de itt már bőgtem is mellé és ez már a bőgés miatt halkabb volt. Aztán megfogta a csuklom a két srácnak intett egyet, hogy menjenek el majd megerőszakolt innentől már minden elsötétült.
Pityegésekre keltem a szememet lassan kinyitottam egy fehérre mázolt szobába ébredtem valószínűleg kórházba lehettem. Lassan megmozgattam az ujjaimat majd a kezemet is meg akartam meg is sikerült egy nagy fájdalmat éreztem és felszisszentem. -  Áu – mellettem ülő egyből fel pattant Luke volt az halkan köszönt, egy kicsit meg lepett, hogy ő volt bent de azért örültem neki, vissza köszöntem neki. – Szia Luke – egy kérdés járt a fejembe még pedig az hogy mióta vagyok bent és itt e van Louis de csak az elsőt kérdeztem meg. – Mióta vagyok itt? – Már lassan két hete kómába estél és ha Lout keresed, mindjárt szólok neki csak most ment haza aludni, mert minden esete itt van veled, mert ő azt mondja, hogy az ő hibája minden, amit velünk tesz az a mocsok. Jaj, istenem szegény Lou – nem keresem, de azt megköszönöm, ha szólsz neki.


1 megjegyzés: